Az ősz múló ajkán...
Csend-lidércek tűnő álmát
borzolja az őszi szél,
kis kalapos éden-vágyát,
mi fényben gyöngyről mesél...
Csók-kedvben fürdőzik a táj,
bár hullt levélen félelem
ül, múló, de szép ez a nyár,
égő ajkán még érzelem
gyúl, vágy-bíborköntösben oly
édes, lobogó ez a tánc,
s holt mezők fázós, morc arcán
még nem gyűrűzik levert ránc...
Befagyott szavak jég taván
majd a fény mélán korcsolyáz,
s decembernek érző haván
angyalhad kedvvel furulyáz...
Most csönd van, bár a szív-tájra
Nap tüze még félve vigyáz,
ajka múló, szép talánya
majd köddé válik, mint égő nász...
Csokor-dal
A múló időt
siettetni
nem tudom,
bár fénylő kezek
szövetében
álmodom.
Átfonom csöndben
a múló lét
mámorát,
minden ízében
fellobogó
aranyát,
dalban fáklyát bont
bennem a szép
képzelet,
s hol erdőbe ront
arcodon a
révület,
ott fogva csókolnám
egyre a szép
gyöngy-kezed,
tűz-ölelésre
csábítana
szép szemed,
s hívna el szavam,
mely talán ha-
zavezet,
te csokor-lánya
egyetlen-egy
Istennek,
örök virága
a megviselt
szívemnek...
A halálhoz
Halál, majd te hozz reám
megváltó, könnyed zenét,
majd andalognék a szón,
s a csend szép igéretét
innám bársonyavaron,
a megváltó jutalom
lesz majd tán örök bérem,
s az örök nyár, mint éden
lelkem örökre befonja,
s mint hű, igaz, szép szoknya
szeretőm karcsú testén,
úgy simulsz végleg hozzám,
egy megkésett, lágy estén,
boldog lesz majd az a perc,
s mint utolsót szóló terc,
eloltja gyertyalángom,
a holthalvány éjszakámon...
Cradle of Filth - A szenny bölcsője elé...
Ódon, rengő, méla falak,
e zord zenétől leomlanak,
s holt virágok zubogják át
e ködzubbonyos, tar éjszakát,
hol csontváz sikolya rémít,
majd gótikus dübörgés szédít,
s mint fenyőhéjba zárt csepp mag,
mint szárbaszökkenő harag,
vonaglik a kóros zenében
a kristályfényű gyöngyalak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése