Megtartalak
Megtartalak emlékezetemben,
téged, kit borzalmak ege sosem szennyezett.
Téged, kinek érintése lágy és
tán mérgező, de szíved csacska villámlásai
megborzongattak sok ezerszer.
Látod, eltűnt minden mámor, új órák ketyegnek
neked vadul, s a fény ölét immár más
teszi a magáévá. Halott érzések keringőznek,
mint csonka varjak fejem, testem körül.
Ilyen vagyok s ilyenné tett az élet.
Te próbáltad oldani, de csak elkötötted
a messzeséget…
Érnek...
Magaddal ragadtál képzeletben
Ahogy mint egy jóllakott macska
Fekszel az ágyon hajnalt karolva
És érnek a meggyek előtted a tálban:
Ünnepiben, mint te: kosztümruhában.
