Csontos paraméterek I.
Csontsovány az idő,
s mint halál leng
a fejünk felett,
hisz tisztaságot
sosem néz ő,
kihalt, rongyos
akol helyett...
Bennünk szennygöngyöleg
zokog,
valami tévútba
hullott remény,
hajdan szív volt,
de most úgy kopog,
mint sárrá fagyott
ó-szentély...
Megkopott óriások
vagyunk,
láncos pöröly a szó
ajkunkon,
nem adunk, csak
fényt rablunk
betonná förmedt
vád-utunkon...
A kaszás meg csak
szilajan feni,
mit a sors rossz
kezébe tekert,
s gyötrő éltünket
boldogan veszi:
mintha ő lenne
az édenkert...
Csontos paraméterek II.
Süvít a tájon
az átok-vert szél,
rossz, bolond szélmalmokkal
karöltve küzd,
fesztelen idők mellén
csonttalan kutyák ugatnak,
s aláásva rég alantasan
az igaz szenvedély...
Démonok füdrőznek
önnön nagyságukban,
elfuserált szeretők
lábaikat nyalják,
s bolond itt az
fázón, ki szívét
asztalra téve
szolídan jó szót
koldul tudatlan...
A becsület rég
láncratekert
kígyó-jel,
hamis vágyak
fodrozzák
unos-úntalan,
zavart világunk
tomboló, sápadt
iszonyát
meg nyeljük, mint
maszlagot, szakadatlan...
Bűntelen, ki ide
őszintének születik,
s csak tépetlen
gerinccel a fény
szerint élne,
de a kifordult
világ feneketlen
felszippantja
őt is rossz űrjébe
mindörökre...
