Rövid impresszió
A hajnal remeg a horizonton,
mint egy megbicsaklott, kóbor ölelés,
olyan, fején vassapka billen,
s átizzik rajta a kifacsart éjszaka
minden bolondos, búgó mámora.
A fűszálak megremegnek, ahogy lépked.
A pillangók szétrebbennek szelet
zúgó karjain, s félek, mint egy gyermek:
torzója libben a kikeletnek.
Olyan...
Olyan derékba-törtek az éjszakák,
a falról vakolat-óriás ordít.
Randa ásítás
gyűri a száját:
bennünk pusztulnak, majd gyűlnek a náthák.
Minden bizarr, mint egy felrúgott koncert.
Az agytekervények csendben mozognak.
Rácsok zuhannak, és meghal az éjjel:
Majd új nap virrad olyan szerteszéjjel.
