Kiel

                             Kiel

                                       Az este kígyózik csöndesen

                                       Rám tapadnak kétségeim

                                       Az ég ólom-esőt szitál

                                       Valahol egy lepke párt talál

                                       A hajók vad kürtöt fújnak

                                       Dagadt testük a büszkeség

                                       Elutaznék én de nem lehet

                                       Éjből olvasok intő jelet

                                       Megfeszül a hangos kikötő

                                       Az emberek lézengő pontok

                                       Igy este már hűvösre jár

                                       Valahol egy ember párt talál

                                       Dagadt pöffeszkedő urak

                                       Lecsúszott dzsentrik s kupecek

                                       Hangosan sorsukat szidják

                                       A Napra ezüsttel írták

                                       Hogy süss de csak míg én akarom

                                       Meghalt lám már minden alkalom

                                       Hogy emberek legyünk a ködben

                                       A Nap nevet hintázva – csöndben