Tavirózsák
A lámpák este szürke ködben állnak.
Kóborak a fények, és oly egyszerűek,
akár a vágyak, a hajlott kor minden
erénye bennük csendesül. Meghajolt
derékkal állnak-állnak rendületlenül.
Foszforeszkáló szemük fel-felvillan
néha, akár nappal a tavirózsa,
s mindent elsöpör az útból
az ég esőt szitáló viharos alja.
Ideák
A vihar árva lelkek kavarodása.
A lézengés az értelem csődje.
A halál gyógyír a feltámadásra,
De a sorsot ki viszi előbbre?
Hajnalodik – gömbgyermek
születése, s ahogy nő
az égen, megfeszülnek
a hőségben az angyalok,
meghalnak az ideák,
az ördögök felröhögnek
a mozi nyitott lelátóján,
majd szűz éjszaka köszönt.
Elvonulnak a részegek,
a gyermek sírását meg csak
a kutya hallgatja,
majd eloldalog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése