A kabát
Nem érzek fényt: láss kabátom
Rajtam fehér rojtokkal, feketén.
Nem látlak, s ha kontúrod agg,
Öreg, mint a halál lenge szele:
Csak a kabátom lát téged:
Téged, istennek szelleme.
Nem látlak: láss öreg felöltőm.
Láss és halkan súgd meg nekem,
Ha vidám az élet és a nőkön
Selyem hullámzik, fogd meg
Még egyszer kezem, s higyjem el:
Nem átkoz már többé senki el.
Nem látok: villózz örökkön feketén,
Sárga házak csömör-vörös tetején,
Szép-kabátom: légy a vég, a konok agg,
Az ősz, mint lecsukló sapka fejemen.
Légy az erény, a vad karok csapása.
Légy romlott korok méltatása.
Légy az idők megfáradt hírnöke,
A szerény, a lapos, a konok óra.
Légy a hazám s bizonyosan, enyhén
Festesz majd győzelmi jelt szekercén,
S ha halottnak hisznek, te légy
A feltámadás, Jézus arcán a sziklaszilárd
Árny, s ha vígan
rajtad nevetne az ég:
Halálomban olcsó koporsóm te légy.
