2016. május 27., péntek

Hat strófa innen - oda, Kati (dm után)










                        Hat strófa innen - oda


                                        Hullahegyek
                                        Tarkólövések hosszú láncban
                                        Mi meg szétbarmoljuk
                                        Azt ami még meg van

                                        Rettegés a haláltól
                                        A halál csak folyosó
                                        Élet és élet között
                                        Buddha Jézus Megváltó

                                        Túl gyors ez az élet
                                        Elhullt papír zsebkendő
                                        Nem ezért küldte fiát
                                        Az egyetlent – a Teremtő

                                        Halmok és szeméthegyek
                                        Valahol gyerek bömböl
                                        Valaki meg elbúcsúzik
                                        Ettől a rohadt élettől

                                        A város hangos mint
                                        A piac – apadnak a csillagok
                                        Sápad a Hold – s benned
                                        Tudom – még megmaradok

                                        Hallom – valahol ordítanak
                                        Máshol meg örök a nyugalom
                                        Szeress még egy kicsit
                                        S légy te az otthonom





                           Kati (dm után)


                                        Nem értem mért megy el
                                        Kati oda
                                        Nem értem mért ilyen
                                        Ostoba

                                        Rágcsálók zabálnak fel
                                        Mindent
                                        Ők akik megölték lent
                                        Istent

                                        Bolondok háza és sárga
                                        A Föld
                                        A Napot az égen ember
                                        Nehogy megöld

                                        Ide születtél le ide
                                        Kati
                                        Megmérgez az élet
                                        Mint engem -
                                        Valaki





Rapszódiától mentesen










                     Rapszódiától mentesen


                               Az ég halkul – csendesülnek ereszei
                               Minden felhő mint bamba folt – elkopott
                               Elkopott bennem is a tükörképed
                               S a tűz is – a bizarr tűz – ellobogott

                               Vágyik minden mező a Napra
                               S ha túl forró – az esőt rebegi
                               Vágytam rád mint únt gyerek a bajra
                               S most minden tagom fényed nélkülözi

                               Nem akartalak – csak jöttél mint a nyár
                               A szerelem mint örök láng – fellobogott
                               De az ősz ránk mordult mint a sakál
                               S az arany lég – a parázs – a tűz – mára halott

                               Őszre ráköszönt a tél – világok fagya
                               Ráunt a boldog napokra a szenvedés
                               Teérted éltem – s már minden percem
                               Elátkozott és meddő tévedés

                               A halál tán ilyen – üres és kietlen
                               Mint egy zord csapda mely visszajár
                               Kísértsen bár ezer árny – esztelen
                               Vándorlásuk bennem zokog – bennem fáj

                               Megtalálni őt szörnyű kétség
                               Mely a haldoklóba tán új létet csen
                               Jajongni – zokogni – halódni vétség
                               Csöndes tutajon új reménység-vizen

                               Kel a Nap – a hullámok csendesek
                               A vihar mint torz átok – elvonul
                               Vágyak riadnak – az álmok szelidek
                               Míg távol szirén-ének tornyosul