Rapszódiától mentesen
Az ég halkul – csendesülnek ereszei
Minden felhő mint bamba folt – elkopott
Elkopott bennem is a tükörképed
S a tűz is – a bizarr tűz – ellobogott
Vágyik minden mező a Napra
S ha túl forró – az esőt rebegi
Vágytam rád mint únt gyerek a bajra
S most minden tagom fényed nélkülözi
Nem akartalak – csak jöttél mint a nyár
A szerelem mint örök láng – fellobogott
De az ősz ránk mordult mint a sakál
S az arany lég – a parázs – a tűz – mára halott
Őszre ráköszönt a tél – világok fagya
Ráunt a boldog napokra a szenvedés
Teérted éltem – s már minden percem
Elátkozott és meddő tévedés
A halál tán ilyen – üres és kietlen
Mint egy zord csapda mely visszajár
Kísértsen
bár ezer árny – esztelen
Vándorlásuk bennem zokog – bennem fáj
Megtalálni őt szörnyű kétség
Mely a haldoklóba tán új létet csen
Jajongni – zokogni – halódni vétség
Csöndes tutajon új reménység-vizen
Kel a Nap – a hullámok csendesek
A vihar mint torz átok – elvonul
Vágyak riadnak – az álmok szelidek
Míg távol
szirén-ének tornyosul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése