Őszesti dal
Arcodon játszó holdsugár,
te kedves, borús őszi táj,
homlokodra szökő csillagok
porát hinti az est, törő
képzetek gyöngy-fátyola reng
szívedben, hol a csend csak teng,
s benned fogyó a rózsabomlás,
mint szent, keskeny vízpatakzás,
oly múló tested szép virága,
kristályfényű porcelánja,
hova aludni jár a harmat,
mit az éj köddel betakargat,
aludj, s álmod lenge vonalát
a Hold vigyázva fogja át,
s mint anya, két fénykezével
az ég űrjén szórja széjjel...
Szerelemvers
Ajkad nyíló csend,
mi érzelmet vet
fázós szívemben,
tiszta lényedben
sóvár, nemes vágy,
mi tán nyugtot ád
egész életen,
tekintetedben
harmat-űr lobog,
tiszta holnapod
add hát át nekem,
egész életen
foglak szeretni,
s majd eltemetni
én fogom tested,
s benned űr helyén
nyílik örök fény,
lelked ölelni
vágyom, csókolni,
túl éjszakákon,
szerelmes párom:
ajkunk egymáson,
örökké ázón,
lobogó jármon,
szerető álmon
mindig teveled:
nyújtsd hát át szived...!
Erdőszélen, pázsiton
Gyöngynektárú, szép az élet,
tiszta szív dobog csend-partján,
körülölelnek szép remények,
édes víz hűsít lengő szaván,
ajkad iszom, mi nem fás dalt ont,
gyermek karod magába fon,
s benned élek, szálló harmat
vagy nekem, igaz bizalmat
nyújt öled, homlokod fénylő,
mint kezed, tündérrózsa a szemed,
szíved édes mámorban élő
kecses dallam, csak ekként veled
akarom a nappal színét,
minden zsibongó, csöppnyi fényét,
s hol fejem hajtanám öledbe,
ott sírba szálljak le örökre...
Egy tündérhez szóló melankólia
Arcod, e múló talány,
mint szellőléptű lány
játszik szívemmel,
s fényben csobog most
a csend,
a lélek húrja halkan
reng,
ha ajkad gyöngyszavas
izzásban,
mint karcsú tündér,
lágyan reng,
az ősz meg hiába
múlna,
édes tűzben, mint agg
forogna,
ha nyár van esett,
gyenge fényben,
lankáin a szép
szemérem,
hol tündérlábaid
nyomát
a táj patakzón
fonja át,
s mint csengő
szivárvány-dallam,
téged éltet
öntudatlan...
Virágos dalt...
Virágos dalt
fakaszt a szív,
mely tiszta folyó
a lelkek partján,
s habja éteri
lobogás,
csillámfény
ragyogás
a kavicságyasban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése