Ősz
szava szól...
Köd üli a tájat,
lombok avarja fojtogatja a földet,
a csillagok meg csak zenélnek
valami lágy s maró égi szonátát,
feledve Napot, Eget, holtak
nyoszolyáját, farsangot, telet,
az első idei kenyér varázsát.
Az asztalon pogácsa,s kovászos
uborka furcsa illata kerengőzik,
az öreg ablakot nyit, s lobban a
tükör,
varázsa múltnak, emberi csöndnek,
s míg a padláson halott nyikorog,
a ködbe fúlva messze asszonyi
sikolyok
patakzanak, mintha soha nem jönne a
nappal.
A virágok esti meséket súgnak,
s a leves régen kihűlve gyöngyözik
ott, hol hideg mindig a reggel, -
parázsban lobog még egyedül a fény.
Autó zaja töri fel a csendet,
s míg a közeli hegy faszőrzetét
simítja
lassú fújással a korai szél,
a hajnal pipára gyújt s pöfögtet,
majd halkuló tűzben pecsenyét süt
annak, kinek a távolság felér
egy sosemvolt Éden-földnek,
egy beláthatatlan, tarka
messzeségnek...
Szösszenet
és pár szó
Hajózni hív a lét, de
izgága sarak az úton
bakancsomon nyújtóznak,
mintha a gerinctelenek
alfajába tartoznának.
Röppen az üveg, alszik a táj,
a park, csak néhány fa mellett
szutykosan pár koldus vizel,
urak ők a csöndtelen városban
valami üres, belső csönddel...
Fáznak és én is fázom.
Valaki tüzet ad, de cigim dobom.
Ernyők nyílnak a magok felett,
s rózsás látomásban futkosnak a
tini
lányok: el innen, csak gyorsan,
csúszva
ha kell, de el...
Rám fröccsen a tegnapi
birsalma-lekvár,
s unottan törlöm magam: a víz az
enyém,
a kés társamé, kit bizalmatlanul
fogadok,
ha borotvál...
Halál ugrott megint az M1-re,
de túl sok a halott, tovakapcsolok.
A rádióban megint Lady Ga-Ga szól,
inkább kocogok egyet a friss tavaszban
-
gondolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése