Asszociációk
Ó, az ezertagú falka
Lesöpri Grönlandról az örök
nyugalmat
Megkeseredett az ősz
Itt hajlékony honomban
Leveleit lomhán s büszkén
Söpri le testéről a vadóc szél
Árnyék és fény, mondhatod
Te, kinek az estidő az otthonod
S tarka öllel várod majd a telet
Hol itt a kikelet
Hol itt a kikelet
Szemérmetes levélzápor, Te
Nem hallani a kövek
Fájó morgolódását
Csak ha a szél fütyül
Ezer andalgó nótát
A csillagok lekéretszkednek
A Földre, hogy egy utolsót
Szívjanak pozsgás levegődből
Ősz, még nem csípős a tested
De a tél azzá dögönyözi
Ha kél az idő
S belerokkan a büszkeséged
- Látod: telihold van...
[Kozmosz
kering...]
Kozmosz kering lábaid tövén,
Isten vagy s légy átkozott,
Korunk. Hajadban a fény elaszva rég,
Szentimentális blues kereng
Fejedben, s olyan vagy, mint a légy,
Oly szemtelen s merész piacok
Árkádos bűzei közt. Vad mulandóság
Int, s te vakon követed.
A hajnalt nem ismered.
Mégis forró fényben égsz,
Te sáros s mocskos merész
Rátarti özvegy. A Halál csak
Ajándék, de nem neked.
Vidd s lógasd fel álnok fejed
Bűnök tarka körforgásában.
A halál így sem
Teérted jön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése