Holtágak partjain
Én nem értem a mai világot:
vinnyogva s zabolátlanul dalol.
Olyan, mint egy rossz, kifordult óra,
melyre a káosz ős-rendje hajol.
Nem értem én az öreg Nietzschét sem:
ki pipaszáron torz rendet teremt,
s szavai mint ágyú lövedéke
teremt a semmiből lélektelent.
Olyan ez, mint egy rossz álom talán:
kőrisek ugatnak az éjszakán.
S míg egy nimfa szelleme belém zuhan,
csendben mérem az időt, zajtalan...
2011. szept. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése