Haláli nyár

                             Haláli nyár

                      Izzik kint minden, ahogy tüzel a Nap,

                      mint szuka, ki rongyos Éj-társát várja,

                      a fák hanyag zöld-kaftánban állnak,

                      s tisztelegnek a sosemvolt mezők fölött.

                      Lidércesen sodródik minden ernyős mag

                      a szellők üde játszó keze alatt,

                      míg kutya vonyít kínnal, s istentelen

                      hangok kúsznak a fortyogó légben:

                      csak a pokol zajos üstdobja zörren.

                      Félelem és harag az úr a távoli egekben:

                      hol dunnás, szürke fellegek kaptatnak

                      a magasba, s Zeusz kóbor tüze villan.

                      A trágár varjú most máshol koptatja csőrét,

                      míg a Villon-i kukákban itt-ott szutykos

                      cigány henyél, kutatva bűzlő manna után,

                      és sehol se látott izgágaság az úr

                      a fejekben.

                      Elkoptak az utak

                      a patkós gyors gépszörnyek alatt...