Versek

              Sötétség előtt


             Teringettét, mily
             nemesek a felhők,
             e elszórt  légtornászai
             a kései - nyári égnek,
             kik dölyfös hassal csak
             legelésznek,
             szűrt - csent  fénysugarat
             emésztnek,
             s halvány - vörösbe
             csap át  testük,
             ha az áldó Nap heve
             már nincs felettük,
             csak becsukódik
             lassan az ég ajtaja,
             s zömök testük így
             lesz a sötétség - rabja...!



               A Hold játéka


             Mint csapzott sólyom,
             csap le az éjjel,
             s fekete testén
             az ezüstképű Hold
             játszó ujjakkal
             sugarat bont...



                 A földön


             Bosszús ködben
             pipázik az alkony,
             s füstfelhői, mint
             büszke paripák,
             az ég mezején
             masíroznak át.
             Dübörgésük
             fojtott neszként
             száll magasba,
             s téves eszmék
             rabja lenn a táj,
             hol mérgező
             növények
             virulása vár,
             kerülni e közeget
             sajnos nem tudom,
             de tán megvéd
             majd a szív hangja,
             az oltalom...



             Könnyű esti dal


             Fényes szemek,
             csobogó hangok,
             édes kezek,
             kongó harangok:
             dalaim ti lengjétek
             át, e csendes
             s félszeg imát,
             hol aludni vágyik
             bár minden hang,
             de a háttérben
             szól a lélekharang...