Öreg az idő, tépett, szaggatott ruhában jár,
viharvert avar, mit pompázón szór a köd...
Felveszi sötét szemüvegét a nappal,
borulat fonja be bajszos, tar fejét,
s issza mohón az éj vizét,
sután, félőn s tán haraggal.
Iszonyú bűne van.
Gyilkos, hazug, s bitang.
Horgas csőrrel dalolászva mászkál,
s ráhorkan komiszul a feneketlen iszony...
--- I I ---
Élni: ha meghal a remény, eliramlik
az élet...
Félni: harcos belzebúbok támadnak
az éj sötét leple alatt...
Égni: mint tüzes főnixmadár
a rendetlenség talaján,
utaim nem nélkülözik a bomlás
századait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése