Versek

               Klárisok...
 
 
              Klárisok, csöpp
              angyalok,
              tündemód bennem
              zsongjatok,
              ontsatok ezernyi
              imát,
              mit a szív hangja
              fonna át,
              s gyöngyöző, csöppnyi
              léttel
              szívjátok a mézet
              fénnyel,
              majd merengve
              adjátok át
              ajkatok igaz
              dalát,
              mit versbe le
              olthatok:
              érző csobogás
              hangotok,
              hol megannyi szív
              hullámozza át
              e kora őszi
              melankóliát...
 
 
 
            Szép esti áldás
 
 
               Szép esti áldás,
               mint csend,
               leng szívemen,
               hol játszó manók
               hunynak kacagó
               reggelen,
               s elém könnyű
               álmot sodor
               most minden perc,
               tarkát, kedvest,
               ünneplően fényest,
               s kicsit hanyagul,
               de szépen kérem
               Uramtól a bérem,
               hogy édest álmodjon
               bennem a szemérem...
 
 
 
                  Egykor...
 
 
               Egykor virágszínű
               volt az éjjel,
               s nem bolondos,
               fáradt utas,
               ki zűrt fakasztó,
               múló hévvel
               ont magából
               füstös tavaszt.
               Gyermeki s meghitt
               volt ő,
               szerelemben szívet 
               őrző,
               ki mint csalogány
               a múló nyárban
               dalolászott
               egyfojtában,
               s ráköszöntve
               a sarjadó reggel,
               megröppentve őt
               hosszú kezével,
               benne fénylő, kicsi
               törpedalt hagyott,
               valami bolondos,
               karcsú dallamot,
               hogy a szívnek
               ekként múlnia kell,
               távol az elmúlás
               gyötrelmével,
               s mint patakzó,
               keskeny, csirrenő hang,
               mint égboltra
               vetülő visszhang,
               félve, elröppenve
               elenyészett,
               dala a szerelmes
               ölelésnek...
 
 
 
                     Az örök Anya
 
 
                        Hol az éden, mi szívem
               legmélyén ring? Válasz nincs,
               hallgat a méltatlan csönd,
               a kevélyröptű madár,
               mely alacsonyan szállva izzik,
               s félve kering s egyre csak kering...
 
                              ---  I I  ---
 
               Tiszta vagy s tőled könnyeznek
               az erdők, a tisztások,
               s ha kibontod fénylő szemed
               korcsosult, idióta századok méltó
               vagy akár méltatlan gyermekeire,
               izzik a kedv, játékba tornyosul,
               s félelmet nem ismerve szépülnek
               a napok, gömbölyödnek
               a terhes anyák...