blue ég
Ostoba.
Ujjal mutogat,
s oly üres, mint az ég,
mint a távoli kék ég...
Mint a hervadó ibolya,
ki a füst panaszát sírja,
hogy ég,
elég,
mint a távolba fúlt lég,
ha pőre naptűz szítja testét...
Lohol benne a vágy,
s úgy elszáll a szép,
mint foszló ruhán a kép...
Ó, te ledér láng,
belehal ajkad a fénybe?
Igen, ha múlni kéne,
ha izzón elporladni kéne,
egy párolgó délután,
te lány...
Vérző szivek dala...
Sodródó kövek közt
álmokat kaparok
üszkös, eltorzult,
fénytelen markomba,
s a szárbaszökkenő,
csinos bolondgomba
úgy kívánkozik
felsajduló gyomromba,
mint szeder
a csöppnyi gyermekkézben,
hamuvá porladt már
minden reményem,
s szellők bolondos
tánca sem ringat,
virágtalan öled már
rég nem cirógat,
kimúlva fekszel
sírgödröd mélyén,
te, ki hajnalok
karjaival öleltél,
s bennem
dobszó-halál harsan
poshadó létek örvényén,
s rohanva, mint
gőzmozdony, ha
szakadék hívja,
ugrok a híd mellé
nevedet ordítva:
lent, hol örök titok
s csend honol,
hol varjak izgága
csőre sem fájdít,
halk puffanással
csak elnyújtózom,
s a Nap, mely
agyvelőt szárít
körülöttem fel,
édesen még
utoljára megsimogat,
s darázs, döglégy
tánca sem számít testemen:
halálomban virág
nyílik, mely árva,
mint tánctalan öled,
de szirma félénken
érted rebeg
örök, kiapadhatatlan
kút-ajakkal:
innám én folyó
tested levét,
mint társadét,
kin egekbe nőttem,
s méhek poroznak
most fénylőn, serényen,
de elmúlni is csak
zokogva úgy fogok,
mint társtalan kedvesed,
ki hiába könnyezett,
s barbár virágágy
is oly hiába takarta,
humusszá lett, s
benne a vágy is,
majd porladó testem
e földre roskad,
s holt könnyek
öntöznek támadva
oly üveges fagyban,
akár a búm,
bennragadva,
kifordulatlan...
Lám, a csöndes szeretők
mind így múlnak el,
fejfájuk csak a vád,
s az öreg kőris árnya,
hamuvá így leszünk,
be nem kapálva,
s táncunk a hirtelen
támadt szél felhőjárása...
Egy gerlepárhoz
Ó, türannoszi lantom,
húrjaid pengetve tiszta
mámor s kedv szökjön dalba,
akkordok zsenge tavaszrügyei
virulva bontsák üde szirmukat:
két gerlicemadár szíve fázva
tűnő ág csönd-hideg testén
ne gubózzon soha, pengetném én,
csak szárnyaik ölelésében
búgják át zord idők féleszű,
kegyben silány üvöltését,
s víz is csak szomjazó
torkuknak fakadjon,
az éden meg tarka
hívószóval várjon látatlan,
ölelni vágyó fénykarokkal ott,
hol odújuk penésztelen
melege fénylik,
s mikor a csontos testnek
hullania kell,
érző virágsír ölelje
majd megfáradt testük
a lápos erdő rejtekén,
s pacsirták nyissanak
búcsúszót azon a hajnalon,
merengve a sír
megkerülhetetlen ereje felett:
Nap fakasszon fák ágain
végső kegyeletet nekik,
kik a hajnalt rebegték
időtlen csőrükön az éjjel
múló erőtlenségét kerülve:
Nap, te nyiss nekik
féltő mezőt szíved titok,
rejtett egeiben,
hogy az elszálló, múló
időt feledve örök érzelem
fakadjon röpteik nyomán...
Borongós nyári ég alatt...
Hamuba aranyat szór a szél,
suttog, ózonhangú lépteket kongat,
süvöltése fák ágain
óhaj-szavakat penget:
mintha madár lennék,
röptet lágy, halk zenével,
ki a tél fagyára hullott,
de énekel...
Víz-csermely csobog könnytelen
ágak érett, meg nem roppant
tüzes levelei közt,
s víg erdő zeng
szüntelen erővel,
mint a tiszta, hajnalt hívó
köd szívem ereiben...
Lágy a fény ölemben,
s félek megbabonáz,
de rózsák neszét
hordom bent, mélyen:
valaki talán vár
dús-harmat esővel...
Derengő hajnal ajkán...
Mint kit lappangó
szeszély övez borókaágon fodrozó
nesz-fény csöndjén,
úgy ülök fénylő tűz tenyerén,
hajnalt lopva,
mint sorstalan, szegény,
de cserzett bőröm
látatlan ráncain
zsibongó táncra perdül
kedv, képzet s remény,
holnapom múltra szálló
köd talán,
vakít s mégis felemel,
az élet meg
e bizonytalan lepel
üde játékkal rám hull,
s zakóvá érik egy
korai reggelen,
mint szemed, ha felölel,
mely pillantásom
csillagaiba réved,
s úgy látunk majd
egy testben, fényben,
miként a szoborrá
dermedt éden-hab,
ha örök vászonról
vagy kőről az arra
tévedtre reátekint
félve, szűnni nem
tudó akarattal:
borongós uszály
gyűrűt kelt a folyón,
mint ki megfeneklett,
de a pillanat fagyát
oldva lélegzik bennem,
madarak s könnyű
pillék otthona,
s útrakél, ha rajta
tüzek gyúlnak,
valami magvasabb
holnapért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése