Vagyok 2
Vagyok, valós vagy vélt igazamban,
mint kibe néha behajóz az Isten,
de meddőségem okát senki se kérdje,
csak a bolond vagy az igaz éntőlem...
Háborúk zúgnak olykor lelkem
sötét s széptelen végeiben,
de mint kiben az ember remél,
úgy remél a vér is ereimben,
hogy fellobban apróságra,
vagy szemed alvó varázsára,
minden tengercseppnyi tiszta szóra,
Napot becézve, virradóra...
te vagy
az hogy sírsz
robottalan
bár robotol szüntelen a világ
kínod
szögesdrót alaktalan
testi fekélyeid járja át
erős lámpafény két szemed
én meg ki elszoktam a vallatástól
vállamra döntöm le gyönge fejed
s eltakarom a félhomály támadástól
havazik kint s unott macska hagy nyomot
a csendes lámpák sárgán ásítanak
ahogy villóznak kint te csak hagyod
hogy hűnek és szolgának láthassalak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése