Valami úton
Az út ferde mint a Halál körme
Átkozott és szőrös fűcsomók fedik
A világba kén' indulni bele
De ez a félelmen s bajon nem segít
Mellékösvényeken baktatok inkább
Szúrós tekert céltalan utakon
Lerázni csak lerázni a Halált
S szemébe nézni éles palloson
Távol harang szól, némi nyugtot ad
A falu csöndes, itt lassúk az órák
A vándor csak szennyes köpenyt s gőgöt hagy
És zengi mint újszülött az Élet dalát
Vagyunk...
Vagyunk csak magunknak,
olyan otthontalannak,
víg nélkül, társtalan
bolondnak, s csalánnak
feszítjük kopott mellkasunk.
Igaztalan mind tegnapunk
s csak vagyunk, szélkötőnek,
üresfejű csevegőnek,
halott orrán csömörnek,
falu szélén temetőnek.
Járva botot eltörve
ugrunk mindig a vég
ölébe, s feltámasztjuk magunkban
a vágy rózsáját sután, céltalan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése